Melyek az általános érdekű szolgáltatások (ÁÉSZ)?
A fogyasztói jogokkal kapcsolatos általános kérdéseire választ találhat a fogyasztói ügyek lapról kiindulva. A Bizottság fogyasztói jogokkal kapcsolatos ellenőrzési munkájáról ide kattintva informálódhat (Ez a lap jelenleg csak angolul érhető el.) Innen pedig elérhető a Az Európai Parlament és a Tanács 1926/2006/EK határozata, amely a fogyasztóvédelmi politika területére vonatkozó közösségi cselekvési program (2007–2013) létrehozásáról szól.
Az európai meghatározás szerint az általános érdekű szolgáltatás „olyan piaci vagy nem piaci szolgáltatásokat takar, amelyeket a hatóságok általános érdekűnek és meghatározott közszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozónak minősítenek.” Az általános érdekű szolgáltatások az európai társadalommodell kulcsfontosságú elemei. Az Unió tagállamai azért fordítanak különös figyelmet a szolgáltatásoknak erre a csoportjára, mert alapvető szükségleteket elégítenek ki.
Elsősorban a megfelelő helyi, regionális vagy nemzeti szintű hatóságok feladata, hogy – teljes átláthatóság mellett – meghatározzák az általános érdekű szolgáltatások rendeltetését és e rendeltetés teljesítésének módját
Azokban az ágazatokban, amelyeket méretük és hálózati felépítésük természetüknél fogva európai léptékűvé tesz már hoztak közösségi intézkedéseket. Ide tartozik a szállítás, az energiaszolgáltatás (gáz, elektromosság) a víz, a telekommunikáció és a postai szolgáltatás.
Az Unión belül vita folyik arról, hogy milyen azonosságok és különbségek jellemzik az általános érdekű szolgáltatásokat és az általános érdekű társadalmi szolgáltatásokat. Az általános érdekű társadalmi szolgáltatások két nagy csoportba sorolhatók, amelyeknek a funkciója és szervezete az egyes Uniós tagállamokban jelentősen eltér. Ide tartoznak egyrészt a törvényben biztosított és kiegészítő társadalombiztosítási szolgáltatások, másrészt azok a szolgáltatások, amelyeket megelőző vagy társadalmi kohéziós szerepük miatt az igénybevevőnek közvetlenül nyújtanak. (Például: segélyezés, foglalkoztatási és képzési szolgáltatások, szociális lakás, gyermekgondozás, fogyatékosok gondozása, idősgondozás stb.). Ezeknek a szolgáltatásoknak létfontosságú szerepük van a társadalomban és jelentős mértékben hozzájárulnak az EU olyan alapvető céljainak az eléréséhez, mint a gazdasági és területi kohézió, a magas szintű foglalkoztatás, a társadalmi beilleszkedés és a gazdasági növekedés. Az általános érdekű társadalmi szolgáltatások az általános érdekű szolgáltatások sajátos részei és az utóbbi, szélesebb értelmű kategóriába beleértjük a kiterjedt hálózatok segítségével működő ágazatokat (energia, telekommunikáció, audiovizuális műsorszolgáltatás, postai szolgáltatások, víz- és csatorna szolgáltatás,) és egyéb ágazatokat (hulladékgazdálkodás, oktatás vagy egészségügy) is.
Miért alapvetők az általános érdekű szolgáltatások a fogyasztók számára?
A fogyasztók számára azok a szolgáltatások az általános érdekűek, amelyek:
Nélkülözhetetlen az élet és az egészség megőrzéséhez: például az egészséges ivóvízhez, villamos- vagy gázenergiához való hozzáférés nemcsak kellemetlenséget, kényelmetlenséget válthat ki, hanem egészségünket vagy akár az életünket is fenyegetheti.
Nélkülözhetetlen a társadalmi részvételhez – a társadalmi beilleszkedéshez: a telekommunikációs szolgáltatások bizonyos helyzetekben életet menthetnek, a közlekedési szolgáltatások nélkül a távoli elzárt területeken élők kizáródhatnak a társadalom életéből, a munkából, a tanulásból és közösségi életben való részvételből)
Liberalizáció
Az ide tartozó szektorok ma alapvető változásokon mennek keresztül. A változások kiváltó okai között kiemelkedő szerepe van a technikai fejlődésnek, a globalizációnak és a liberalizációnak. Az államilag ellenőrzött vagy birtokolt vállalatokat folyamatosan privatizálják, az ágazatok a piacaira egyre több új vállalkozás lép be és egyre több jogszabály igyekszik érvényt szerezni a tisztességes verseny követelményeinek. Jelentős változások zajlanak mind a verseny, mid a tulajdonviszonyok terén.
A verseny lehetőségeit némileg korlátozza az a tény, hogy az ide tartozó ágazatok jelentős részében valamilyen mértékben szerepet játszanak a természetes vagy technikai monopóliumok. Így például a közlekedési, az energetikai és bizonyos mértékig az audiovizuális szolgáltatásokban (elosztásban) is versenykorlátozó szerepe van az olyan fizikai infrastrukturális hálózatoknak, mint a kötött pályák, a hidak, a vezetékrendszerek vagy kábelhálózatok. Szembe kell tehát nézni az egyes szektorokban meglévő természetes és technikai monopóliumok korlátozásának kihívásával és az egyes területeket a fogyasztók javára, érdekeiket figyelembe véve kell szabályozni. „Most, hogy a hálózati infrastruktúra (vasúti pályák, telefonkábelek, csővezetékek stb.) elválasztható az igénybevevőknek nyújtott szolgáltatásoktól, közelebb kerülnek a versenypiaci feltételek.” – véli az Európai Bizottság
Melyek az „egyetemes szolgáltatások”?
Mivel az általános érdekű szolgáltatások az alapvető fontosságúak az élethez, az egészséghez és a társadalmi részvételhez, a fogyasztóknak garanciákra van szükségük. Ez az oka, hogy ezeknek a létfontosságú szolgáltatásoknak a liberalizációs folyamatát olyan szabályozás kíséri, amely a fogyasztók érdekének teljes tiszteletben tartását biztosítja. Az Uniós törvényalkotás meghatározta a közszolgáltatási kötelezettség fogalmát vagy másképpen az Egyetemes Szolgáltatási Kötelezettséget, amely biztosítja hogy a szolgáltatások egy körét a felhasználók könnyen elérjék, lehetővé téve a fogyasztók számára a versenyző piacok minden előnyének az élvezetét.
Ahogy azt a Bizottság „az európai általános érdekű szolgáltatásokra” vonatkozó közleménye (COM 96/443) megfogalmazza, az egyetemes szolgáltatások fogalma, éppúgy mint magának az általános érdekű szolgáltatásoknak a fogalma „a társadalmat mint egészet, és ezért mindenkit aki benn él, szolgálja”. Vagyis az egyetemes szolgáltatás azt a követelményt testesíti meg, hogy bizonyos szolgáltatásokat a tagállam területén az összes fogyasztó számára hozzáférhetővé kell tenni, meghatározott minőségben, területi elhelyezkedéstől függetlenül és elérhető áron. Az egyetemes szolgáltatás a fogyasztók nézőpontjából közelíti meg a kérdést. Az egyetemes szolgáltatás, annak színvonala és ára, a fogyasztók igényei és szükségletei az állampolgárokat egyenlően megillető gazdasági alapigények szempontjából kerülnek meghatározásra. Ennek során nem kerülnek figyelembe vételre az egyes fogyasztói csoportok vagy területek számára nyújtott szolgáltatások eltérő költségstruktúrái.
A Bizottság „az európai általános érdekű szolgáltatásokra” vonatkozó közleménye (COM 96/443) értelmében az egyetemes szolgáltatás fogalma olyan alapelveket foglal magába, mint az egyenlőség, egyetemlegesség, folyamatosság és alkalmazhatóság; a helyes gyakorlatuk pedig megkívánja a gazdálkodás, a vezetés, az ármegállapítás és finanszírozás nyitottságát, valamint szolgáltatás nyújtójától független szervek ellenőrzési lehetőségét.
Az egyetemes szolgáltatás fogalmát minden általános érdekű szolgáltatásra alkalmazhatónak tekintik. Meghatározásakor az volt az elképzelés, hogy a benne foglalt széles alapelveket ágazatról ágazatra haladva, speciális követelményekre – ún. egyetemes szolgáltatási követelményekre vagy közszolgáltatási kötelezettségekre - kell átfordítani
A sajátos történelmi körülmények jelentősége
A döntés egyértelműen függ a kérdéses tagállam társadalmi, kulturális, területi és történeti tradícióitól és jellemzőitől. A döntésekbe sem a közösségi jog, sem a Bizottság nem kíván beavatkozni. Ez az oka annak, hogy, hogy az általános érdekű szolgáltatásokat még egy keretirányelv sem szabályozza. Az általános érdekű szolgáltatás fogalma így kizárólag az egyes szektorokra nézve értelmezhető.
Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások legjellemzőbb példái a hálózatos iparágak. Ezekre vonatkozóan a Közösség szektor specifikus szabályokat alkalmaz. Ugyanebbe a csoportba tartoznak olyan szolgáltatások is, mint a szemétszállítás és elhelyezés, közszolgálati média (televízió, rádió), valamint bizonyos esetekben az egészségügy és az egészségbiztosítás is. Ugyanakkor vannak olyan specifikus Közösségi szabályok (közbeszerzési, környezeti és fogyasztóvédelmi előírások), amelyek ezeknek a szolgáltatásokra is érvényesek és jelentős részükre hatályos szabályokat tartalmaz a „szolgáltatási irányelv” is.
Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat az általános érdekű szolgáltatásoktól az különbözteti meg, hogy az előbbi nem foglal magában nem-gazdasági jellegű szolgáltatásokat. A nem-gazdasági jellegű szolgáltatások – fő szabály szerint, bizonyos kivételektől eltekintve – nem tartoznak az Római Szerződés hatálya alá, tehát azok körének és terjedelmének az eldöntése tagállami hatáskörbe tartozik.
A Bizottság Közleménye az általános érdekű szolgáltatásokról két olyan szolgáltatás-csoportot határoz meg, amelyek nem tekinthetők gazdasági jellegűnek. (A Bizottság 2001/C 17/04. sz. közleménye „Általános érdekű szolgáltatások Európában” 28-30. pont)
Ide elsősorban azok a szolgáltatáscsoportba tartozó tevékenységek sorolhatók, amelyekben az állami előjogok, a szuverenitás, illetve a közhatalom gyakorlása megjelenik. Az Elsőfokú Bíróság döntése alapján ide tartozik a légtér ellenőrzése és felügyelete, valamint a légi navigációs rendszer használatáért szedett díjak, egy magánszervezet tevékenysége, amely a szennyezés visszaszorítása érdekében felügyeletet lát el egy kikötőben.
Másodsorban ide tartoznak, az olyan szolgáltatások, mint a nemzeti oktatás vagy a kötelező alapvető szociális biztonsági rendszer. Ezek nem tartoznak a versenyszabályok és belső piaci szabályok alkalmazásának hatálya alá. Az oktatás tekintetében az Európai Bíróság úgy rendelkezett, hogy az állam ilyen rendszer kialakításával és fenntartásával nem kíván jövedelemszerző tevékenységet folytatni, hanem feladatát teljesíti saját lakosságával szemben a szociális, kulturális és oktatási területen. Az Európai Bíróság azt is kimondta, hogy azok a szervezetek, amelyeknek feladata az állam által előírt olyan szociális biztonsági rendszerek működtetése – mint például a kötelező betegségbiztosítás –, amelyeknek alapját a szolidaritás és nem a nyereségtermelés képezi, és amelyekben a kifizetett juttatások nem arányosak a kötelező hozzájárulás összegével, kizárólagosan szociális feladatot látnak el, és nem gyakorolnak gazdasági tevékenységet.
Jogszabályok
2004. májusában a Bizottság elfogadta a „Fehér Könyv az általános érdekű szolgáltatásokról” című dokumentumot, amely a 2003-as Zöld Könyv az általános érdekű szolgáltatásokról című dokumentum következtetéseire és kiegészítéseire épült. A Fehér Könyvben megfogalmazottak szerint: „A Bizottság nézete szerint hasznos egy rendszerező megközelítés kialakítása az általános szociális és egészségügyi érdekű szolgáltatások sajátos jellemzőinek azonosítására és felismerésére, valamint a keret, amelyben működnek és modernizálhatóak, pontosítására.”
2005. júliusában a Bizottság elfogadta az „Altmark csomag” (az Altmark kifejezés egy állami segítséget kapott német busztársaságra vonatkozik) alkalmazására alapozott döntést, amely az EK Szerződés 86(3) alapján meghatározta azokat a feltételeket, amelyek a közszolgáltatást nyújtó vállalkozások tevékenységével összeegyeztethető állami támogatásokra vonatkoznak.
A fent említett rendszerező megközelítés felé tett első lépésként a Bizottság 2006-ban elfogadta „A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása: Az általános érdekű szociális szolgáltatások az Európai Unióban” COM(2006) 177 számú című közleményt, amely elsőként utal a szektor specifikus jellemzőire és iránymutatást nyújt a Közösségi szabályok alkalmazásához valamint új konzultációs fórumot nyit a tagállamok és érintettek számára a folyamat későbbi lépéseinek érdekében.
A Bizottság kezdeményezte konzultációs folyamat azt mutatta, hogy ebben a szakaszban a közösségi szabályok alkalmazásának legnagyobb nehézségei nem magukból a szabályokból, hanem sokkal inkább a szabályok hatóságok vagy szolgáltatók általi nem ismeréséből vagy félre értéséből erednek. Világossá vált, hogy az ezekre a szolgáltatásokra vonatkozó szabályokat jobban el kell magyarázni és nem kell őket megváltoztatni. A konzultációs folyamat eredményeit a portugál EU elnökség idején, 2007. szeptemberében, Lisszabonban, az általános érdekű társadalmi szolgáltatásokról szervezett fórumon mutatták be
A 2004-ben az EU intézményei és az érintettek által kezdeményezett konzultációs folyamatot Európai Parlament állásfoglalásra irányuló indítványa az általános érdekű szolgáltatásokról szóló bizottsági fehér könyvről (A6-0275/2006) zárta. A határozat támogatja a Fehér Könyvben megfogalmazott prioritásokat és akciókat. Megállapítja, hogy az általános érdekű szolgáltatások fogalmát nem lehet egységesen definiálni és ebben a tekintetben nem tart szükségesnek egyetlen horizontális jogalkotási keret megteremtését, de felhívja különösen az EU és a Bizottság figyelmét arra, hogy a különböző területeken és szektorokban úgy folytassa a tevékenységét, hogy az EU szabályok a szubszidiaritás elvének tejes betartása mellett, világosabbak és konzisztensebbek legyenek.
A Bizottság Közleménye az általános érdekű szolgáltatásokról, beleértve az általános érdekű szociális szolgáltatásokat is COM(2007) 724, amelyet 2007 novemberében fogadtak el, a konzultációs folyamatban kikristályosodott eredményeket tartalmazza.
További információk
Lisszaboni szerződés
A Bizottság határozata (2005. november 28.) az EK-Szerződés 86. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozásoknak közszolgáltatással járó ellentételezés formájában megítélt állami támogatásokra történő alkalmazásáról
Fehér Könyv az általános érdekű szolgáltatásokról
Zöld Könyv az általános érdekű szolgáltatásokról (magyarul nem elérhető)
A Bizottság „az európai általános érdekű szolgáltatásokra” vonatkozó Közleménye (COM 96/443) (magyarul nem érhető el)
A Bizottság ’Az „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című közleményt kísérő dokumentum Általános érdekű szolgáltatások, beleértve az általános érdekű szociális szolgáltatásokat: új európai kötelezettségvállalás’ című Közleménye
A Bizottság „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című Közleménye
A Bizottság „A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása: Az általános érdekű szociális szolgáltatások az Európai Unióban című Közleménye
A piaci verseny változásai és kihívásai
Lehetőségek
Megnő a fogyasztók választási szabadsága és lehetősége, csökkenhetnek az árak és javulhat a minőség. Ahhoz, azonban hogy mindez valósággá váljon, szigorú jogszabályokra van szükség, amelyek biztosítják a fogyasztók jogait. Természetesen ugyanígy szükség van arra is, hogy a fogyasztók jól informáltak és felkészültek legyenek, mert csak így lehetnek képesek az új piaci folyamatokkal és piaci helyzetekkel szembenézni és azokat a saját javukra, érdekeiknek megfelelően kezelni.
Fenyegetettségek:
Amikor az általános érdekű szolgáltatásokat állami tulajdonban vagy ellenőrzés alatt álló monopóliumok nyújtották, a fogyasztóknak nem sok okuk volt az aggodalomra. Egyetlen szolgáltatótól, egyetlen minőségben és egyetlen áron vehették igénybe a szolgáltatást. Valaki meghozta helyettük a szükséges döntéseket. Fizetniük kellett bármilyen alacsony színvonalú szolgáltatásért és alig vagy egyáltalán nem volt módjuk a helyzet megváltoztatására. Ma, amikor a szolgáltatásoknak ez a köre liberalizált, egészen másfajta fogyasztói magatartásra van szükség. Annak érdekében, hogy össze tudják hasonlítani a különböző azonos jellegű szolgáltatókat és ki tudják választani a számukra legmegfelelőbbet, a fogyasztóknak követniük kell a szolgáltatók piaci magatartására vonatkozó kutatásokat, informálódniuk kell a szolgáltatóról, az árakról, a hozzáférési lehetőségekről, a földrajzi vagy gazdasági korlátokról, a minőségről, a szerződéses feltételekről és az eladás utáni szolgáltatásokról. Ez újfajta problémákat jelent. A hozzáállás megváltozásához időre, oktatásra és képzésre van szükség. A piacelemzés időigényes folyamat és a fogyasztók egy része nem is hajlik rá, mivel nem látja világosan a liberalizáció nyilvánvaló előnyeit és a számára megjelenő nyereséget.
Számos általános érdekű szolgáltatásban találkozhatunk a természetes monopóliumok valamilyen formájával. Megfelelő szabályozás hiányában, vagy a szabályozás nem megfelelő végrehajtása esetén, a természetes monopólium magántulajdonosa nem feltétlenül érdekelt az infrastruktúrához való szabad hozzáférésben és/vagy nyílt és tisztességes összeköttetés biztosításban. Verseny hiányában a piaci szereplők kiegyezhetnek valamely harmadik fél (pl.: a fogyasztó) kárára. Ez mind a hozzáférési lehetőségekre, mind az árra, mind a minőségre negatív hatással lehet.
Az egyéni fogyasztó még azokban az ágazatokban sem szükségszerűen képes a pozitív hatások, az előnyök érvényesítésére, ahol a verseny a liberalizáció révén viszonylag könnyen biztosítható. Így például az árcsökkenések nem mindig érik el a fogyasztót. Ilyen helyzet alakult ki a telekommunikációs ágazatban, ahol a nemzetközi hívások költségcsökkenésének gyakran semmilyen hatása nem volt a helyi fogyasztók számára, mert a fix díjak és a helyi beszélgetések díjai nem követték ezt a csökkenést.
A megnövekedett számú szolgáltató nem jelent a fogyasztó számára automatikusan jobb szolgáltatást. Ez egyes esetekben a szolgáltatás egységes jellegének tulajdonítható (pl.: a víz az víz, szolgáltassa bárki), más esetekben annak az egységesen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak a terhére róható fel, amelyet a vállalkozások egymás közötti, piactorzító, fogyasztói érdekeket sértő megegyezése vált ki.
A liberalizáció elősegíti, hogy az árak közelebb kerüljenek a költségekhez. Lehetetlenné teszi a támogatást. Eredménye bizonyos fogyasztói csoportok számára a nagyobb választékban és alacsonyabb árban jelenhet meg. Ezzel szemben más fogyasztói csoportok hátrányos helyzetbe kerülhetnek a magasabb árak és a fogyasztásból való kizáródás miatt. Ennek megelőzésére fogadta el a Bizottság 2005-ben az állami támogatások nyújtásának szabályaira vonatkozó ún. Altmark csomagot.
Az igazán nagy kérdés az, hogy képes-e a piac egyedül megoldani a kizárás problémáját. Félő, hogy az alapvető szolgáltatások egy részét nem minden fogyasztónak fogják elérhető áron nyújtani. Különösen az alacsonyjövedelmű, vagy távoli, az infrastruktúra biztosítása szempontjából költséges, területen élő emberek számára bizonyulhatnak anyagilag megengedhetetlennek az alapvető szolgáltatások. Ugyanígy előfordulhat, hogy bizonyos nem profitábilisnak tekintett fogyasztói csoportok számára nem ajánlanak alacsony árú szolgáltatást anélkül, hogy erre jogszabály ne kötelezné a szolgáltatót.
Néhány lényeges szolgáltatás nem valósítható meg gazdaságosan, így államai beavatkozás hiányában a piac egyáltalán nem nyújtaná azt. Így egyáltalán nem vagy csak igen korlátozottan lenne választási lehetőség. Egy közlekedési vállalkozás a liberalizált piacon dönthet úgy, hogy nem nyújt szolgáltatást az alig használt útvonalakon. Ennek a problémának a felismerésére vezették be az Unióban az „egyetemes szolgáltatások” fogalmát.
Mit tud Ön az általános érdekű szolgáltatásokról? - Teszt
A szolgáltatások típusai
A szolgáltatások egyes típusainak pontos meghatározását a Bizottság Általános érdekű szolgáltatások Európában c. (2001/C 17/04) számú Közleménye tartalmazza,
amely szerint:
Általános érdekű szolgáltatások
E kifejezés olyan piaci vagy nem piaci szolgáltatásokat takar, amelyeket a hatóságok általános érdekűnek és meghatározott közszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozónak minősítenek.
Általános gazdasági érdekű szolgáltatások
Ez a kifejezés a Szerződés 86. cikkében olvasható, és olyan piaci szolgáltatásokra vonatkozik, amelyeket a tagállamok
meghatározott közszolgáltatási kötelezettségek hatálya alá helyeznek az általános érdek kritériuma alapján. Ez általában a közlekedési hálózatokra, az energiaszolgáltatásra és a hírközlésre terjed ki.
Közszolgáltatás
Többértelmű kifejezés, mivel vonatkozhat magára a szolgáltatást nyújtó szervre vagy az érintett szervre ruházott általános érdekű feladatra is. Az általános érdekű feladat teljesítésének támogatása vagy elősegítése céljából az adott közszolgáltatási kötelezettségeket a hatóságok előírhatják a szolgáltatást végző szervezet számára, például a szárazföldi szállítás, a légi vagy vasúti közlekedés, illetve az energiaszolgáltatás területén. E kötelezettségek nemzeti vagy regionális szinten alkalmazhatók. Gyakran összetévesztik a közszolgáltatás kifejezést, amely a köz részére nyújtandó szolgáltatás biztosítására vonatkozik, figyelemmel magára a nyújtandó szolgáltatásra, valamint a közszektor kifejezést (ideértve a közszolgálatot is), amely a szolgáltatás nyújtójának jogállására vonatkozik, figyelemmel a szolgáltatás tulajdonosára.
Egyetemes szolgáltatás
Az egyetemes szolgáltatás, különösen az egyedi egyetemes szolgáltatási kötelezettségek meghatározása kulcsfontosságú eleme az Európai Unióban az olyan szolgáltatási ágazatok liberalizációjának, mint a távközlés. Az egyetemes szolgáltatás meghatározása és garantálása biztosítja a rendelkezésre álló szolgáltatások folyamatos hozzáférhetőségének és minőségének fenntartását minden felhasználó és fogyasztó számára azon folyamat során, amikor a monopol-szolgáltatásnyújtást nyíltan versenyző piacok váltják fel. A nyílt és versenyző távközlési piaci környezetben az egyetemes szolgáltatást a meghatározott minőségű szolgáltatások minimális csomagjaként határozzák meg, amelyhez valamennyi felhasználó és fogyasztó hozzáfér az egyedi nemzeti feltételeknek megfelelően, megfizethető áron.
A szolgáltatások liberalizációja nemcsak lehetőségeket, hanem veszélyeket is jelenthet!
A szolgáltatások liberalizációja lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy megválasszák a legkedvezőbb feltételeket nyújtó céget. Választásukat a szolgáltatók gyakran nagyon kedvezőnek tűnő, ám valójában meglehetősen hátrányos ajánlatokkal is igyekeznek befolyásolni. Ezért minden esetben gondosan mérje fel az igényeit és hasonlítsa össze a szolgáltatók ajánlatait. Bármilyen unalmasnak tűnik, gondosan tanulmányozza a szerződéses feltételeket is!
