A hitelintézeti rendszer

A pénzügyi szolgáltatások típusai és a hitelintézetek formái

A jelenleg hatályos törvény a pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó tevékenységek két típusát különbözteti meg. Az elhatárolás alapja az, hogy a pénzügyi szolgáltatásokat, az ügynöki tevékenység kivételével, kizárólag pénzügyi intézmények végezhetnek. A pénzügyi szolgáltatások, a jellegükből és a kockázatukból adódóan megkövetelik, hogy azokat csak olyan intézmények végezhessék, amelyek tevékenységére részletes prudenciális és felügyeleti előírások vonatkoznak. (A prudenciális szabályok olyan speciális gazdálkodási követelményeket állítanak fel a hitelintézetekkal szemben, amelyek garanciát jelenthetnek mindenkori és tartós fizetőképességük megőrzésében.)

A pénzügyi szolgáltatások a következő tevékenységeket foglalják magukban:

1. betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz - saját tőkét meghaladó mértékű - nyilvánosságtól történő elfogadása;

2. hitel és pénzkölcsön nyújtása;

3. pénzügyi lízing;

4. pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása;

5. elektronikus pénz, valamint készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása, illetőleg az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása;

6. kezesség és bankgarancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása;

7. valutával, devizával - ide nem értve a pénzváltási tevékenységet -, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység;

8. pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység);

9. letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás;

10. hitel referencia szolgáltatás;

11. készpénzátutalás;

Léteznek ún. kiegészítő pénzügyi szolgáltatások is, amelyeket az MNB engedélyével, nem pénzügyi intézmények is végezhetnek. (Kivételt jelent a bankközi piacon végzett pénzügyi ügynöki tevékenység.) A kiegészítő szolgáltatások kockázata nem olyan mértékű, és a tevékenység nem kíván meg különleges feltételeket, ezért nem indokolt a speciális működési követelmények előírása. Ebbe a körbe a következő szolgáltatások tartoznak:

1. pénzváltási tevékenység;

2. az elszámolásforgalom lebonyolítását végző átutalási rendszerek működtetése (elszámolásforgalmi ügylet);

3. pénzfeldolgozási tevékenység;

4. pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon.

Pénzügyi szolgáltatást alapvetően pénzügyi intézmény végezhet. A pénzügyi intézmények kategóriája két csoportra osztható: hitelintézetre és pénzügyi vállalkozásra. Vannak olyan szolgáltatások (pl.: pénzügyi szolgáltatás közvetítése; váltóval bizományosi, illetve kereskedelmi tevékenység folytatása stb.), amelyet nem pénzügyi intézmény is végezhet.

Bizonyos tevékenységeket kizárólag csak meghatározott intézménytípusban lehet folytatni. Így betétgyűjtési tevékenységet kizárólag hitelintézet végezhet, és kizárólag hitelintézet jogosult a saját tőkéjét meghaladó mértékben visszafizetendő pénzeszköznek a nyilvánosságtól való gyűjtésére.

A pénzügyi intézmények rendszere

A ma érvényben lévő szabályozás az EU irányelveknek megfelelően pontosan rögzíti az egyes intézménytípusok konkrét megjelenési formáit is. Így a hitelintézet lehet bank, szakosított hitelintézet vagy szövetkezeti hitelintézet (takarék-, illetőleg hitelszövetkezet).

A bank az a hitelintézet, amely üzletszerűen betétet gyűjt, valamint pénzforgalmi szolgáltatást üzletszerűen nyújt. Csak bank kaphat engedélyt arra, hogy az összes pénzügyi szolgáltatási tevékenységet együttesen végezhesse.

A szakosított hitelintézet, külön törvényi szabályozásnak megfelelően jogosult a pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységek meghatározott körének végzésére, de még törvényi felhatalmazás alapján sem végezheti a pénzügyi szolgáltatási tevékenységek teljes körét együttesen. (A mai rendszerben szakosított hitelintézeteknek tekinthetők például a lakástakarékpénztárak, vagy a jelzálog-hitelintézetek.)

A szövetekezeti hitelintézetek csoportjába a takarékszövetkezetek és a hitelszövetkezetek tartoznak.